Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Fakultság

2016.09.06

 

1.jpg

 

 

Figyelted már az embereket?

Figyeltél már fel egy ember változásaira?

Veted már észre, hogy egy családtagod, ismerősöd öregszik?

 

Figyelem az embereket.
Már gyermekként is sokat figyeltem a nagymamámat.

Élete teljében mindenki élénk színekkel bír.
Pozsgás a bőr, fényes, karakteres a haj, íve és színe van a szemöldöknek…

Ahogyan telik az idő, és öregszik, fárad a lélek, úgy hagy nyomot a testen.

A haj őszre fordul, test szerte a szőrzet fénylővé, szinte láthatatlan pihévé alakul…

A bőr fakóvá, szinte áttetszővé válik…

 

Sokáig azt gondoltam, ez kissé ijesztő.

Amint azonban elkezdtem magamban dolgokat helyükre párosítani, úgy világosodtam meg az ember korral színtelenné válásnak kérdésében is.

A lélek = fény.

Az öröm sugárzó.

Az élet célja, hogy lélekben teljesebbé válj.
Kisgyermekként arra összpontosítasz, hogy a világot felfedezd, megismerd, tapasztald. Millió kell, kalandból.

Az élet delén kezded lelkedet magad figyelmébe fordítani, és ahogy a lelked is érik, és tapasztal, közeledsz egy más formához… a forráshoz...

A földi test halála gyakran jelenik meg fénybe lépésként.

Távozol a fénybe.

 

Fény születik le a földre, emberi testben érkezik.
A fény mindig ott mocorog benned!

S amint e fény egyre jobban érvényre jut –a test egyre halványulni kezd…
Átragyog a lélek a testen, fényét nem tompíthatja már semmi sem!

S ahogyan a fényességünk egyre nyilvánvalóbb, egyre jobban visszavisz utunk a fénybe…

Akarod, nem akarod, a lelked látszik rajtad!

 

S ekkor jött felismerés, hogy igen!

A lélek az, ami látszik rajtad, és nem a kor!

 

2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

.

.