Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Jelek, üzenetek

2013.09.07

Kértél már jelet valaha? Vártál már egy megerősítésre kívülről? Fohászkodtál már Istenhez, hogy segítsen eldönteni, merre tovább?

 

Valamikor őseink tudtak jeleket olvasni, mára a civilázált ember számára nem része a hétköznapoknak, butaság, hóbort csupán, megmosolyogni való dolog... pedig lehet, hogy mégiscsak tele van körülöttünk minden, de minden üzenettel, útmutatással, csak újra meg kellene tanulnunk olvasni benne?

 

 

Íme egy kép, add át magad neki, nézd egy kicsit, hagyd, hogy átjárjon. Üzen valamit? Megnyugtat? Felkavar?

 

 

szikla.jpg

 

 

 

Számomra hordoz üzenetet, a következőket:

 

a tenger számomra az érzelmek áradata;

a víz maga az érzelem...

ugyanakkor a végtelenség, a fény, az erő, a "bármi lehetséges",

a titkok és csodák helye... a szikla a rendíthetetlenség

 

a nyugalom, a bölcsesség, az erő

 

találkozásuk az élet harcai, ugyankkor az egymás formálás folyamatossága

 

 

az élet bölcsője, és állomásai, egyben

 

fölöttük pedig a szabadság...

 

Párszor halljuk életünk során, temetéseken  főleg el szokott hangzani: "porból lettünk, porrá leszünk!" Szeretném felrúgni e mondatot. Számomra ugyanis nem takar valósat, igazat. Szerintem sokkal inkább folyadékból (vízből) leszünk, és folyadékká (vízzé)... gondoljunk csak egy baba megfoganására. Váladékok -víz. S amikor a lélek a testet elhagyja, a test élettelenné válik, de van, ami még, egyfajta utójátékként, levezetésként "kivezeti" az embert e földi létezéséből, s ez a folyamat a test száradása. Ami távozik, az maga a víz. Pára.

 

Bocsásatok meg, és egyúttal kövezzetek meg érte ha kell, de számomra az élet= víz; ami lényeges, annak van köze a vízhez!
Talán hasonló gondolatokra jutott Masaru Emoto, aki kristály szinten vizsgálja a vizet.

(Keressetek rá nevére videómegosztókon, keresőkben -érdekes dolgokra bukkanhattok)