Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A híd alatt -Párizsi lánynak

2012.08.17

A híd alatt

 

 

 

 

 

m_3299362.jpg

 

 

 

Hidat építettem a házam mögött egy párizsi lánynak. Két végén két kőangyal, korlátja egymásba kapcsolódó kőszívek. Sosem megyek át rajta. Egy régi pad támaszkodik a híd lábához. Egy parkból való, ahol ma már bevásárlóközpont terpeszkedik. Ha ránézek, eszembe jutnak párizsi lány emlékei, mindig felidézem, ha lejövök ide…

Leülök most a padra a párizsi lánnyal, fején bolondos kis fekete kalap. Nem tud rendesen ülni, felkuporodik a pad végébe, lábát felhúzza és onnan néz rám huncut mosollyal. Én a másik felén, köztünk két pohár és egy üveg bor. Megtölti a poharakat és magáét enyémhez koccintja, és csak ennyit mond: - Mesélj nekem…

És pár édes kortytól, a sötét szemekből felém áradó tűztől megrészegedve áradnak a szavak, csak beszélek, beszélek…

 

Ülök egy kávézó teraszán és véletlenül vagy épp szándékosan  hallgatom, ahogy két fiatal nő beszélget… Hallgatom és közben írni kezdtem és kifolyt a kezemből...

Egy rövid történet az imádatról

Hazamegy a férj munka után és megkérdezi: szia drágám, ugye imádsz?
Feleség: - Persze drágám imádlak!
Férj megnyugodva lemegy a sarki sörözőbe a haverokhoz. A feleség - immár egyedül - tovább folytatja a mondatot. - Persze, hogy imádlak drágám, imádom mosni a koszos alsógatyád, vasalni az ingeid, hallgatni ahogy horkolsz és elviselni, hogy félrészegen hazajössz a kocsmából és rögtön megkívánsz. Imádom, hogy olyankor nem kérdezed akarom-e én is, és csodálkozol, hogy nálam egy hónapban annyiszor vannak nehéz napok. Imádom milyen lelkesen nézed a meccset és elvárod, hogy én is lelkesedjek, amikor az én kapumba már be sem találsz. Imádom, hogy nem érdekel mi van velem, hogy vannak-e álmaim, vagy megelégszem a te fekete-fehér poros világoddal. Imádom, hogy nem kényeztetsz már és hogy ha mégis célhoz érsz - végülis hamar túl vagy rajta, könnyen kibírom, mert több örömet nyújt és tovább tart utána zuhanyozás - mennyire gyorsan alszol el.
De azt nagyon imádom amikor reggel végre elmész dolgozni, imádom, hogy végre csend vesz körül és imádom, hogy 9-re ideér Gábor, aki meg engem imád. És imádlak, hogy amíg kéjesen lihegek szeretőm karjában te azt hiszed tökéletes vagy. Tökéletes férj és apa. Imád a gyereked is, amikor osztálytársai lúzerezik apja miatt, amikor sóvárogva nézi, hogy a másik gyerek milyen kocsival érkezik reggel iskolába és ha meglátogatja, a kertben játszanak a paneljátszótér helyett. Imádlak, mert tudom milyen jó lesz egy nap, ha már nem  leszel ...

 

 

 

Egy csiga imája

 

Uram, add, hogy ha már nem leszek, ne csak a nedves foltok miatt emlékezzen rám fanyalogva, aki nyomomra bukkant. Emlékezzen arra, hogy ránézett házamra és végtelen spirálba futó alakjáról eszébe jutott saját útja, létezésének oka és értelme. Hogy gyakran a legapróbb, semminek tűnő tárgyak, egy kavics vagy épp egy csigaház is mennyire sokat jelenthet, ha kezedbe veszed és rácsodálkozol. Hétköznapi csodák, mondod ilyenkor, és ha a csigaházam spirálja megragadja képzeleted, csodák sora vár rád. Megtanulsz látni érezni egyszerű dolgokat, értékelni mindazt amiben élsz és körülöleli életed. Észreveszed, hogy minden nap másképp kel fel és nyugszik a Hold, hogy egy közeli faágon egy kis madár csak neked énekel. Uram, add hogy minden csigának jusson egy kislány, aki gondol rá, amikor utolsó útjára indul a sínek között. Uram add, hogy Katinka, a kislány aki nekem jutott, felnézzen az égre és meglássa a csigaház képét amit a hátamon hordozok. A csigaház nekem ház, biztonság, az embereknek egy hely, ahová elbújhatnak mások elöl. Kulcsra zárják szívüket, lelküket ott bent, de közben elfelejtenek élni. Uram add, hogy az emberek ne bújjanak csigaházba ezt hagyják meg nekünk. Nézzenek fel a csillagokra kézen fogva és keressék meg a csillagokból kirakott csigaházukat. Ott ragyog mindannyiunk felett és a végtelenbe vezet…

 

Rosszkor rossz helyen, avagy a boldogtalanság időzítése

 

Na igen. Jókor jó helyen lenni, az nagyon nehéz. Lehet, hogy arra születni kell. Rosszkor rossz helyen? Elmulasztani valamit, ami csak karnyújtásnyira volt tőled? És még csak nem is tudtál róla? Így éreztek mindketten. Ült egy középkorú pár egy kávézó teraszán és csak nézték egymást szótlanul. Nem kellettek szavak, hogy megértsék ugyanazt gondolják éppen. Hogy miért csak most? Miért vesztegettek el szinte egy egész életet. A férfi mostanában le sem tette Marquest. Szerelem kolera idején, igen, igen. Ő az a férfi és ő ez a nő. Akit mindenki másban keresett és sosem talált. És szinte érzi a csalódás kínját, a felismerés keserűségét, hogy ez a nő sem az igazi, mást keres, mást szeret. Őt, aki itt ült most előtte. Csak a szeme volt e régi, ugyanúgy csillogó, titokzatos  sötét szempár… És most amikor kinyújthatná a kezét, hogy elérje, magához húzza, csak ül csendesen.   A nő is éppen így érzett. Eszébe jutottak a borzasztó évek más férfiak mellett. A férje mellett, akit lányukért elviselt, és gondoskodásáért megbecsült. Eszébe jutottak a kétségbeesett kitörési kísérletek, a szeretői forró ölelése és a bűntudattal teli hazaérkezés. És most, hogy a véletlen ismét elésodorta, csak ülnek csendesen, és hallgatásuk szomorúsága járja át az egész helyet. A kávézóban is csend lett hirtelen. Senki sem érti miért, csak a kávéfőzőgép sistereg a pult mögött. Ránéznek a párra és megértik a csendet. Hogy ez a pillanat szomorú de mégis szép nagyon. Hogy némán átélik most az át nem élt, elszalasztott boldog perceket. Hiábavaló szépség, tűnékeny, mint a naplemente. Amint lebukik a nap a horizonton, hirtelen sötét lesz. Elkészült a kávé, a kávéscsészék kanalak csörrenése megtöri a csendet. Rosszkor, rossz helyen. Most jó nagyon, de ez a jó szomorú nagyon. Az idő, a pillanat sokszor oly törékeny, de most kegyetlen emléket állít az elmúlásnak. Még egy pillantás, egy sóhaj és vége. Lepereg a film, amit sosem forgattak le, mégis milyen szép volt. Hiába szép…

És még valami lánykérésről, reggelikről és szerelemről

 

Ült a pár a kisvendéglő asztalánál, ahogy már annyiszor. De most mégis más volt kicsit. Reggel még nem jártak itt. A pincér is más volt, mint esténként, amikor gyakran barátaikkal együtt múlatták itt az időt. Most kicsit idegennek tűnt a hely. Besütött a nap, minden bútor, a falakon a megfakult képek új volt. A férfi ragaszkodott a helyszínhez, az első helyhez, ahol találkoztak. Jajj, az az első randevú. A fiatal nő elmosolyodott, amikor eszébe jutott az a nap. Az egész, mint egy film, egy romantikus film egy  tökéletes napról. Azóta két év telt el, és még mindig amolyan el nem döntött kérdés. Mindketten megtartották még saját kuckójukat, de javarészt a férfinál töltötték legtöbb napjukat. De még egy végig nem játszott játék folyik kettejük között, egy játszma, amiben még voltak vesztesek és nyertesek. Hol az egyikük távolabb, hol a másik. A nő érezte, hogy a szokatlan idő és a megszokott hely valami mást, újat jelent. A férfi, látszólag zavarban volt kicsit, mert nehezen kezdett bele mondanivalójába. Aztán ételt és italt rendeltek, ami valahogy feloldotta a hangulatot. A férfi hirtelen megszólalt:

-Azt hiszem eljött ennek is az ideje -mondta. –Szeretném megkérni a kezed. Lehet, hogy majd felnevetsz erre, hogy már így is mindenem a tiéd. De ma reggel felébredtem és láttam ahogy az ágyon elnyújtózva az első napsugarak megsimogatják az arcodat. Mosolyogtál álmodban, én meg rájöttem, hogy sosem vágytam-vágyom ennél többre. Csakhogy minden reggel így lássalak. És amikor felébredsz, rám mosolyogsz és azt mondod, jó reggelt Szerelmem. Szeretném, ha ez mindig így lenne, és ez a mosoly elkísérne egész hátralévő életemben. Mert nekem te vagy az élet, és ha velem vagy akkor élek. A mosolyod pedig a napfény, ami mosolyt csal a lelkembe és melegséggel tölti el szívemet. Add nekem a kezed és nem engedem el többé sohasem. Szeretlek!

Könnycseppek jelentek meg a nő titokzatos sötét szemében és legördültek arcán. A férfi gyöngéden felitatta ujjával és becsukott szemmel megízlelte a könnycseppeket és az óceán végtelen sós ízét érezte szétomlani szájában. Amikor kinyitotta a szemét, a nő ott állt előtte. Ölébe kéredzkedett és ajkuk összeforrt. Ez a csók volt a válasz. Lelkük, szívük és egész életük is összeforrt ettől a csóktól. Emberi hatalom el nem választhatta ezt a köteléket már soha, és még az angyalok is örömmel figyelték, ahogy két egymásnak teremtett lélek egymásra talál…  

 

 

 

 

 

 

Fatefully yours

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bor.jpg