Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Balaton parti éjjel

2011.06.23

 

Kibontotta feketéllő kékjét a bársony nyári égbolt.

 Megérkezett lassú puhasággal az éjjel, s a selyembársonyra tűzte villogni szikrázó ezüst gombjait.
Langy szellő hozta el a békésen parthoz loccsanó víz hangjait. Mindenből áradt a nappali hőség forró emléke, bár a levegő már kellemesen hűsnek bizonyult.

 

Így talált fekve a Balaton-part gyepe.

 

Az idő megszűnni látszott, a csend elérhetővé, a csodák láthatóvá, hallhatóvá váltak.
A civilizált világ házikókba, szállodákba, vagy sátracskákba vonult, nyugalmas álmokat álmodni…
Csak néhány lélek kószált a sötétben, de mind magányra vágyva igyekezett észre sem venni a többit.
     Kémleltem fenn Isten csillagait. Talán 2-3 csillagképet fel is tudtam ismerni mindig, de régen nem kémleltem már a nyáresti, ezüstcsillagos szép-eget. Most próbáltam a felismertekhez mérten kifürkészni, mit ismerhetnék fel…
A csend, mely szelíden körbeölelt, barátságos békét teremtett lelkem mélyén.
Jó itt! Jó élni, beszívni a nyári hőség emlék-illatát, megérezni a víz hívogató hűsét… Most nincs rohanás, nincs idegesség, csak a mindent elöntő egyszerű lét… a létezés puszta, egyszerű, meztelen csodája…
Mily kevésszer vesszük észre mégis!
Szerelmesen dorombol valahol egy kis macska pár… szívem csordultig telik: örömmel! Tiszta, egyszerű örömmel.

 

 Egy közeledő alak talpa érinti nesztelen a földet. Szemem jól esik behunyni, s így várni téged.
Egy takaró ölelő szálacskáit érzem, s arcszeszed illatát.
- Meg ne fázz nekem! –szólsz korholó-szelíden, s mellém telepedsz.
- Nem olyan könnyen megy az! Még most is lehet vagy 23-24 fok, és a föld alattam jó meleg! – tekintetünk összevillan, s tudod jól, hálás vagyok féltő gondoskodásodért.
Végignyúlunk a gyepen. Hátunkat a nappal felfűtött föld áradó melege langyítja. Szemeink csillagok fényén cikázva káprázik… szembogarunk feketéjén is ezüst fény játszik…
Az a csend ül ittlétünkre békésen, szótlan, mely a harmónia büszke csendje. Nincs szükség szavakra.
Itt vagyunk, együtt, s ez pont elég!
- Te ismered a csillagokat? Nekem rejtélyes térkép még a halmazuk… - szólalok meg.
- Mindegyik csillagképet megmutatom Neked, ha akarod!
- Jó, de ne most… inkább ne most… behajtom, ígérem! Most azonban olyan jól esik egyszerűen csak... lenni…

 

Kezed értem nyúl, fejemet válladra, mellkasodra húzod. Mosolyogva helyezkedem el… Biztonságot adó fészek tested közelsége, s Isten földje…

 



hold.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.