Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Boldogságom kulcsa

2015.11.20

shutterstock_139167983-870x522.jpg

 

 

 

 

Van, hogy a változás olyan lassú cseppekben érkezik meg életünkbe, hogy észrevétlen elmegyünk mellette. Tesszük a dolgunkat, éljük a szokásos napi rutint, és hosszú idő telik el, mire felfedezzük, hogy valami megváltozott. Keresni kezdjük, bár nem is tudjuk igazán, mit keresünk, hiszen csak egy érzés, egy belső jel, ami indít, hogy figyelj!

 

elmegy.jpg

 

Így lopóztál be az életembe. Lassan, halkan, s azt vettem észre egyszer, hogy itt vagy! Sőt, arra eszméltem, hogy úgy vagy itt, mint örökölt bútordarab, amit a pincébe rejtettünk, s ma ott áll a nappalink díszeként.

Érzelmeimben megrezzenés az életem része lett, minden beszélgetés előhozta, majd fokozta ezt. Ám a távolság az távolság… félelem is ült bennem.

Vártam, és rettegtem az első személyes találkozást. Talán ugyanígy voltál Te magad is…

Nehéz felidéznem mikor volt pontosan, és hol… kik vettek körül, milyen apróságok tűntek el látókörömből akkor! Vihogó, zavarban lévő kisgyermeknek éreztem magam, eltörpült a környezet, eltűnt az idő –az öröm pedig csak nőtt bennem, Veled!

Csend soha olyan természetes, és simogató nem volt még számomra, mint akkor.

 

 

00111.jpg

 

Azóta milliószor látom magam előtt hajad éjfekete selymét; és a harmatos tavaszi rét zöldjét idéző szemed… látom, és érintenélek! A csillagokat szedném tenyeredbe, hogy az a zöld szem mosolyból fakasszon szempillarebbenést!

Álmodtam… már minden nappal, minden éjjel Hozzád térhettem haza… ez az álom megmelengette szívemet. S belém hasított egy felismerés. Vágy kelt, lepkeszárnyra, boldogságot hirdetve, amerre jár…

Veled élnem a mindennapok békéjét, hazatérés volna! Az ám!

S bocsásd meg, őszinteségemet, mellyel Hozzád hajolok, s megsúgom boldogságom titkát:

többet szeretnék ettől!

Megérinteni, átölelni, ezer apró mozdulattal óvni és védeni valakit, akiben benne látom szemed vonását, szemében a fű zöldjét, hajad feketeségét, hangjában a hangodat… és ugyanakkor visszaköszönni látnám belőle önmagam; nem többen, mint egy elsajátított gesztusban, egy hanglejtésben, egy berögzült szokásom hasonlóságának felfedezésében…

Igen. Tudod, számomra a boldogság olyan egyszerű: benne vagy TE és benne van közös életünk gyümölcse, kettőnk egy emberbe öntött folytatása…

Ma minden vágyam ez!

 

 

loplelk.jpg

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.