Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Reménysugár

2017.11.30

 

Megállok.

 Lábaim alatt a világ terül el.

 Az én világom.

 

24172747_790536557813308_297035571048689008_o.jpg

 

Szülőföldem, jelen életem színterének szívközeli, kedves darabja, városom.

A tó foltja, melyhez feltöltődni járok.

A Sárhegy dombja, mely mögé védelmet keresve bújok.

Itt kezdtem, csetlő-botló aprócskaként felfedezni, hogy vagyok, hogy a világ van…

Itt ért sok vihar, közöttük itt talált meg a szerelem szele is…

Minden eső után itt sütött ki rám újra a Nap.

Az égiek szeretetének szinte kézzel fogható reménysugarai itt kezdték arcomról a könnyek nyomát felszárítani… Újra és újra.

 

Dombok, fák, vizecskék őrizzétek meg sokáig még otthonaink!

Istenem, öleld át, védd meg;  reménysugaraiddal még sokszor töltsd fel itt élő lelkeid!

 

Megállok.

 Lábaim alatt a világ terül el.

 Az én világom.

 

 

 

24172747_790536557813308_297035571048689008_o.jpg

*

fotó: Trencsényi Tibor