cikkíró pályázatra írtam meg. Ígérték, visszajelzés mégse érkezett, így közzéteszem -hiszen mégiscsak saját gondolatmenetem...

Pályázatra küldtem be, bár függetlenül a pályázattól meg akartam írni, hiszen valós alapú történet. Igen nehezen, de megérkezett a válasz:

„Kedves Lendvay Erika Anita, ez már sokkal jobb szöveg, szívesen olvasnánk még egyet Öntől, hátha az már közölhető lesz.” -hát, rábízom az olvasókra, érdemes-e valamiféle közlésre!?

Pályázatra írtam meg, és küldtem be –ezért még ide sem tettem fel, amíg a visszajelzés meg nem érkezett. Ez „nem nyert” kategória. Sebaj, lesz ez még máshogyan is. Ugye? ;)

Ahogyan egy Csillag születik - az egyéb kategóriába teszem be. Látszatra talán versnek tűnhet elsőre, saját érzeteim szerint azonban inkább dalszöveg; igaz, jelenleg nem akad olyan, aki ebből dalt varázsolna, de majd egyszer háta...

Éreztél már így: "jajj, ne már!!! Édes jó Istenem, hát muszáj ezt? Már megint egy bolond, aki engem talál meg?”

Beszélgessünk hát, arról, hogy egy elvileg felnőtt, biológiai értelemben felnőtt korúnak számító, a társadalomban felnőttként kezelt férfi, ténylegesen tudhatja-e, mi is a szerelem? Létezhet, hogy egy felnőtt, érett férfi, esetleg nem tudja biztosan, a szerelem kifejezés, a hozzá kapcsolódó érzelem halmaz mit is takar?

Mi motiválhat egy férfit, amikor feleséget választ magának?

Mi motiválhat egy nőt, amikor igent mond egy lánykérésre?

Létezik valóban sírig tartó szerelem?

Igaz lehet az, hogy a szerelem úgyis elmúlik?

Ezekre a kérdésekre keresi, és ad egyfajta választ a napjainkban –sajnos- tipikusnak is nevezhető történet.

Angéla és János valós története.
Napjainkból.

"Hogyha tankönyv lennél, belőled tanulnék

Oldalaid többször végiglapoznám

Hogyha ital lennél, mindig részeg lennék..."
/Bikini/