Elhunytról vagy jót, vagy semmit ... Az élők azok, akik olykor az elengedést hátráltatják -erre a megállapításra jutottam. 

Tini voltam, de itt nagyon meg kellett állnom, és megdöbbennem életen, halálon. Nem voltam vallásos, ismertem, de nem értettem azt a szót: hit. Most azonban, valahogy úgy éreztem, nem csupán babonaság, azt mondani, hogy Margit mama meghalt, és eljött a szeretett fiáért, hogy utoljára anyai szeretetét, segítő kezét nyújthassa azon gyermekének, kinek erre nagy szüksége támadt.

Love sztoriból sosem elég, hiszen ahány ember, gyakorlatilag annyi féle szerelmes viszonnyal kapcsolatos történet… így született egy újabb, íme.

cikkíró pályázatra írtam meg. Ígérték, visszajelzés mégse érkezett, így közzéteszem -hiszen mégiscsak saját gondolatmenetem...

Pályázatra küldtem be, bár függetlenül a pályázattól meg akartam írni, hiszen valós alapú történet. Igen nehezen, de megérkezett a válasz:

„Kedves Lendvay Erika Anita, ez már sokkal jobb szöveg, szívesen olvasnánk még egyet Öntől, hátha az már közölhető lesz.” -hát, rábízom az olvasókra, érdemes-e valamiféle közlésre!?

Pályázatra írtam meg, és küldtem be –ezért még ide sem tettem fel, amíg a visszajelzés meg nem érkezett. Ez „nem nyert” kategória. Sebaj, lesz ez még máshogyan is. Ugye? ;)

Ahogyan egy Csillag születik - az egyéb kategóriába teszem be. Látszatra talán versnek tűnhet elsőre, saját érzeteim szerint azonban inkább dalszöveg; igaz, jelenleg nem akad olyan, aki ebből dalt varázsolna, de majd egyszer háta...

Éreztél már így: "jajj, ne már!!! Édes jó Istenem, hát muszáj ezt? Már megint egy bolond, aki engem talál meg?”