"Más egy kiskutyát is megsirat,
De tőled mit várhatok.
Neked soha nem volt más miatt,
Egy rossz pillanatod."
Szenes Iván

Jolánka és Sándor házasságának története, mely korosztályukban tipikusnak mondható.

Emléket állítok.
Egy régi, magyar szónak.

Kis csend van itt egy ideje, ezért pár apró szó, ami életjelül szolgál.

S lepergett előtted minden huncutság,

Képekben villant meg minden és mindenki,

Az álmok kósza történések: Lehetnek nagy hatással, tartós hatással valaki életére? Vetíthetnek előre jövőt? Az éjjel, a hajnal alvás közben csak pihentet, vagy egyebet is okozhat?

Elhunytról vagy jót, vagy semmit ... Az élők azok, akik olykor az elengedést hátráltatják -erre a megállapításra jutottam. 

Tini voltam, de itt nagyon meg kellett állnom, és megdöbbennem életen, halálon. Nem voltam vallásos, ismertem, de nem értettem azt a szót: hit. Most azonban, valahogy úgy éreztem, nem csupán babonaság, azt mondani, hogy Margit mama meghalt, és eljött a szeretett fiáért, hogy utoljára anyai szeretetét, segítő kezét nyújthassa azon gyermekének, kinek erre nagy szüksége támadt.

Love sztoriból sosem elég, hiszen ahány ember, gyakorlatilag annyi féle szerelmes viszonnyal kapcsolatos történet… így született egy újabb, íme.