Mai nyomorultak 2020
Egy pályázaton már részt vett, de akkor mereven elutasításra került, valós alapú történetem ez.
Egy újabb lehetőség talált meg vele, amelyből megjelenés lett.
Mai nyomorultak 2020
Leszállt a munkásbuszról, és első dolga volt rágyújtani. Nagyot szívott a cigibe elsőre, mintha a fáradtságát letehetné ezzel a padra. Gyűlölte az éjszakás műszakot, vigasztalta, hogy mire a cigit elszívja, haza ér, és bedőlhet az ágyba. Lépteit nem szaporázta, jól esett a kora reggeli kihalt utcán a csend. A pörgős műszakot a lassú séta, a cigi is csillapította benne. Nyugodtabb ritmusra váltott.
Ahogy a házhoz közeledett, megmagyarázhatatlan idegesség kezdett erőt venni rajta. A cigi már végét járta, megremegett a kezében.
- Fenébe, biztos csak álmos vagyok! -mondta ki hangosan, az üres utcaköveknek. Nem volt látszata semmi változásnak.
Amikor a kaput nyitotta volna a kulccsal, kiderült, hogy az már bizony nyitva van. Elsőre azzal próbálta magyarázni magának, hogy biztosan rohant a buszhoz -mint sokszor teszi-, és nem fordította el a kulcsot, csak bedugta, meg kivette a zárból. Próbált visszaemlékezni, hogyan indult el este, de hiába tornáztatta az agyát, semmi biztosat előásni nem tudott magából. Megnyugtatta, hogy a bejárati ajtó zárva volt, és amíg eddig beért, nem tapasztalt szokatlan dolgot. Kezdte is megszidni magát, hogy a kapura jobban figyeljen. A bejárati ajtó melletti ablakpárkányon pihent a hamus. Elnyomta benne a még parázsló csikket. Csak a szeme legsarkából észlelt ekkor valamit, szinte fel sem fogta. Kiegyenesedett, szokatlanul kihúzta gerincét, és az udvar belseje felé fordult.
-Oh, hogy a fészkes fenébe is! -néhány hete még cifrábbat mondott volna, barátnője kedvére akart tenni azzal, hogy tudatosan próbált az elmúlt időszakban a káromkodásról leszokni.
Elindult a nyárikonyha végében álló külső kamra felé. Ennek kulcsa benn a konyhában lógott a falon, ám az ajtaja most tárva nyitva volt. Feltörték.
Belépett. Már nem bírta ki, igen cifrát káromkodott -Anett úgysem hallja, de ha hallaná is, talán most bocsánatos bűnnek titulálná. Matatni kezdett a zsebében a telefon után, és felhívta a központi segélyhívót.
Mire a rendőrök kiértek -gyorsan ment-, szeme sarkában könnycsepp csillogott. Letörölte a kézfejével, újabb cigire gyújtott, és így kezdte el elmondani, hogy betörés történt. A rendőrök jegyzőkönyvet vettek fel, fotóztak, meg ki tudja mit műveltek még pontosan -a fáradtság nőtt rajta, már éhes is volt, és iszonyúan dühös. A rendőrség mellett a polgárőrség autója is oda ért, meg a polgármesteré is -aki a közelben lévő kamerákról, azok elérhető felvételeiről egyeztetett a rendőrökkel.
A polgármester lépett oda Andrishoz.
Ha szeretnéd megtudni a történet végét, azt jelenleg a Fényszög magazin 10. lapszámában teheted meg.
Keresd itt:
Nagyréde, 2020.04.24.
