Ébredés
Hangtalan léptekkel
érkezik a Hajnal
Gyöngyként gurulnak le
vízcseppjei,
Ahogyan esőkabátját
leteríti a világra…
Egy kis virág
édes illatot szór szét,
miközben ingatja fejét,
s kíváncsian tükörre vágyna
- csak megnézni reggeli arcát,
látni, hogy jól szedi-e rendbe,
s nem csak másnak,
saját szemének is hihetne…
A Nap, még kortyolja kávéját,
Lustán indul az égre,
A horizonton még narancssárgás,
Derengő csupán a fénye,
Erőt vesz magán,
Egy jó nagyot lendül,
S fényével beterít,
Minden ablakot…
Szellő is rezzen,
Suttog lágy csendben,
Jelezve lágyan:
Reggel érkezett!
A kakas is felnéz,
Sietve ugrik,
Fejét emelve kiálltja:
Kukurikúúú!
S a világ felébred.
A tavasz árad.
Víg madárdal
A bokrokon szárnyal,
Ints búcsút Te is
Az éjjeli bájnak,
Tova tűnő álomvilágnak!
