Lendvay Erika Anita írásai

Nyílóvirág illatban

Ébredezget a reggel,

Kávégőzös poharában

Enyhe tejmeleggel.

Csodák rebbennek

Kinyíló szemében,

Pillangók születnek

Ásító lelkében.

Mennyi szín

Bontja apró szirmait

A messze szürkeségben,

Mennyi hajtás sarjad,

Rügy pattan

Kinn, a természetben.

Mennyi szivárványos

Illat bódít,

Reményt bontva,

Szárnyat adva

Minden ébredőnek;

Mennyi érzék

tompa volta

élesedik

úgy állatnak,

mint az embernek.

Mennyi méz-íz, és

Mennyi napfény,

Hűs esőt 

hazudó szellő;

Mennyi fény,

És mennyi játék

Mennyi vágy,

És mennyi-mennyi

Árnyék...

Életre kel a természet,

S benne ébred maga az ember,

Érzékeit bontogató,

Szerelemittas szívvel.

Cseresznyevirágú,

Rózsaszín lesz az álom;

Délibábos fényjáték

A friss szerelmi mámor.

Cirógatás,

Simogatás,

Ölelés

A vágyad.

Megkapod,

hiszen egy tél alatt

Mindhiába

Vártad.