Tavaszillat
Nyílóvirág illatban
Ébredezget a reggel,
Kávégőzös poharában
Enyhe tejmeleggel.
Csodák rebbennek
Kinyíló szemében,
Pillangók születnek
Ásító lelkében.
Mennyi szín
Bontja apró szirmait
A messze szürkeségben,
Mennyi hajtás sarjad,
Rügy pattan
Kinn, a természetben.
Mennyi szivárványos
Illat bódít,
Reményt bontva,
Szárnyat adva
Minden ébredőnek;
Mennyi érzék
tompa volta
élesedik
úgy állatnak,
mint az embernek.
Mennyi méz-íz, és
Mennyi napfény,
Hűs esőt
hazudó szellő;
Mennyi fény,
És mennyi játék
Mennyi vágy,
És mennyi-mennyi
Árnyék...
Életre kel a természet,
S benne ébred maga az ember,
Érzékeit bontogató,
Szerelemittas szívvel.
Cseresznyevirágú,
Rózsaszín lesz az álom;
Délibábos fényjáték
A friss szerelmi mámor.
Cirógatás,
Simogatás,
Ölelés
A vágyad.
Megkapod,
hiszen egy tél alatt
Mindhiába
Vártad.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Barátikörről jöttem olvasni versedet!
Fenntartással olvassad, sugalltad.
Nem is lett olyan rossz Era!
Még mindig szép szavakat, szókapcsolatokat használsz.
Régi idők emlékére, üdvözöllek szeretettel:
Jé
Re: Barátikör
(Lea, 2012.06.04 22:51)
Örülök, hogy a régi olvasók is meg-meg találnak, keresnek néha!
Köszönöm!!!
:)
Barátikör
(Jutka, 2012.05.13 20:02)